Siva: Részeg gyászolók

(A virrasztók átírása)

Itt a Nagy Shessomaru előttünk,

Kiterítve, mereven.

Egy vidám, tavaszi délutánon,

Ragyogó napsütésben

Mi vagyunk még éberen.

A röhögésben elfáradt már

Valamennyi jó szellem.

Talán mi sem volnánk józanok

Hanem alsógatyában, Japánban,

Öldökölnénk kutyafuttában.

Miyogán sem rágódnánk

De hát belesütötték a szusiba – ilyen a mi életformánk.

Nem maradt ránk dús örökség,

Nem fizet nekünk a béka nemzetség,

Bajt hoz még ránk az veszettség.

Már maholnap ez se kell majd.

Nem volt elég a jókedv, a dal.

Ami megdöglött fel nem támad.

Örüljünk hát, elszáll minden bánat!

A piros lámpa előhoz sok-sok vágyat.

Ilyen fényt látunk is már.

Ki a legtöbbet csajozott,

Annak a legjobb a kedve;

Ott van Jakotsu a pasizásba belefedezve,

Rózsaszín miniben, sörösüvegek közt hemperegve.

Pihennek a nagy hősök,

Kik szerezték vérökön

Azt is, amin ők mulatnak…

Az etiópok is jót ihatnak

Fizetni nem kell a csaposnak.

Ők alusznak szépen, mélyen;

Részegek már csak mi vagyunk.

Ők alusznak s nem álmodnak;

Mi fingóversenyt rendeztünk, hajh csak

Félholtan támolygunk.

Álmodunk mi hihetetlent.

El se merjük mondani.

A holt szeme félig nyitva,

Biztos észrevette:

Itt ünnepelt fél Etiópia!

A nagy kupac sörösüvegek mögül

Ki-kinéztünk olykoron,

Mert nem tudjuk, hány az óra,

Hallgattunk a kakasszóra.

Nagyon bebasztunk, becsszóra.

Jó reménnyel, vak reménnyel,

Hogyha kijózanodnunk már!

De a hajnal csak nem pirkad,

S amit látunk az se Kouga,

Naraku az bizony, a gorillája is bizonyítja.

És csak oly büdös ne volna!

De ez a szag úgy fojtogat, úgy ijeszt…

Inu is már egyre fárad,

Bűzbombát vetett be az ördögadta…

Meneküljön, aki még fel nem adta!

Shippou is csuklik immár…

S ha Kaede súlya elnyomott,

Előveszem a nagykést,

Felállok végre,

S Shessomaru húsát elteszem télre!