Feith János:

Éppen mentünk busszal egy túrára, amikor elrobogott mellettünk a hév. Jancsika, mint mindig, ott nagymenősködött, keménykedett a busz hátuljában a szintén bunkó haverjainak. Mire az anyja odakiált neki:

- Nézd Jancsika, jön a vonat!

A gyerek teljesen elvörösödött, de nem szólt semmit.

Feith János:

Irodalom óra volt, feleltették. A tanár felmondta neki a Nemzeti dal szövegét, és megkérdezte hogy mi az. Mire ő:

- Ez könnyű, hisz ezt mindenki tudja! Ez a Himnusz!

1 fiú osztálytársam, és Jancsika:

Szóval, rajtuk észre vettem a buziságnak egyes jeleit. Pl.: Jancsika ült a földön, és egyszer csak azt veszem észre, hogy az a valaki leült közvetlen mögé, úgy, hogy Jancsika őbuzisága a valaki 2 lába között ül. Gusztustalan. De van egy olyan képem is róluk, hogy szenvedélyesen egymásra néznek.